Hangszereikkel és énekeikkel azokat az időket idézik, mikor az emberek még értették a madarak nyelvét, érezték a napsugár ízét a szőlőfürtön, ismerték az ünnepek rendjét, együtt tudtak keseregni és vigadni, s gyógyulni a zene ereje által.

A magyar néphagyomány éltető forrásából töltekezve és az esztendő jeles napjaihoz igazodva muzsikálnak kicsiknek és nagyoknak; énekelnek Istenről, szerelemről, borról, vitézségről, a magyar hazáról, emberi sorsokról, elmúlásról és feltámadásról.

Közeli és távolabbi múltunk zenei kultúráját és a keleti népek zenei gondolkodásmódját egyaránt tükröző előadásaikhoz segítségül hívják mese-, és néptánckincsünket, valamint a csendet is.

Továbbéltetni és újrateremteni kívánják a ránk bízott örökséget.