A virág szebb a világnál… Versek énekelve

Hangszerek,effektpedàlok, kàbelek, mikrofon , fèmek, vezetèkek, alkatrészek mindenfèle dolgok…és az ember a szívèben hordozott hittel olyan Költőoriások soraival amik neveltek minket s tettek jóra szèpre igazra hívővé… a virág a “zene” a talaj a Befogadók szíve a víz a szeretet….

----

A fergeteges humorú kecskeméti lányt (jelentős) korkedvezménnyel vették fel a szegedi konzervatóriumba, és lévén a legkisebb, a többiek anyáskodásának köszönheti azt a nevét, amit (lassan) világszerte ismernek. Hegedűművész diplomájával évek óta szinte le sem jön a színpadról, szenzációsan énekel – lényegében lényegtelen, hogy mit.
“Szirtes Edina Mókus a magyar world-zenei színtér egyik legrendhagyóbb figurája. Nagyon ritka koktél az övé: virtuózan rutinos profi, s közben száz százalék természetes egyéniség. Hol folkos, hol sanzonos, hol keleties, hol kortárs zenés hangzásban utazik, de markáns hegedűfutamai és száz közül is felismerhető, sodró-nyers énekhangja mindenféle áramlatokon felül emelik. Szerelem és kínai filozófia, égbemászás és földönjárás, misztérium és vagányság… Szirtes Edina Mókus természeti jelenség. Róla nevezném el az első magyar hurrikánt, Katrina és Sandy hazai rokonát.” (Lackfi János)
Emlékei szerint hétévesen komponálta az első mesejáték muzsikát, és másodikos gimnazista volt, amikor kirúgták a Ki Mit Tud?-ból, mert nem hitték el, hogy a választott József Attila-vershez ő írta a zenét.
„El sem hiszem, hogy itt vagyok” – ezzel a mondattal kezdte legutóbbi estjét a Művészetek Palotájában, majd hozzátette gyorsan: „be is vagyok rezelve a helyhez és az alkalomhoz illően”. Pedig lassan (inkább gyorsan) meg kéne barátkoznia a nagy és telt házas koncertekkel, és azzal, hogy egyre nagyobb rajongótábora követi minden megmozdulását. Már, ha bírja a tempót, amit Mókus diktál.